A prevenció fogalmát évezredek óta ismeri az emberiség. Az ókori kultúrákban hasonlóképpen viszonyultak hozzá, mint a modern kor embere – a különbség elsősorban az elérhető eljárások, technológiák terén és az általános tudásmennyiségben, és persze az ezekhez való általános hozzáférhetőségben érhető tetten.
Az ókori kultúrákban, elsősorban a görögöknél a prevenciónak az volt a célja (ahogyan ma is), hogy a betegségek kialakulását megelőzzék vele – erre jó okuk volt, mivel a betegségek kiváltó okait ekkor még nagyon korlátozott mértékben ismerték csak, ahogyan a kezelések és gyógymódok hatékonysága is hagyott kívánnivalót maga után.
A rendszeres testmozgás és a kiegyensúlyozott étrend voltak ekkor a prevenció alapjai, s ezek ma is jelentős szerepet játszanak a legtöbb megbetegedés elkerülésében. Ma azonban már a tudomány új, hatékony eszközökkel képes a lehető legkorábban felvenni a harcot a legsúlyosabb betegségekkel is.
A magyar lakosságot érintő betegségteher túlnyomó részét a krónikus, nem fertőző betegségek adják, amelyek előfordulása Magyarországon többszöröse a fejlett államokban tapasztalható értéknek. Az összes korai halálozás 49,9%-a a keringési rendszer betegségeinek, míg 25,8%-a a rosszindulatú daganatoknak tulajdonítható. A krónikus, nem fertőző betegségek jelentős részéért életmódbeli rizikótényezők, köztük az egészségtelen táplálkozás és a mozgásszegény életmód tehetők felelőssé.
A prevenció, a megelőzés alig száz éves múltra tekint vissza, fontosságának felismerése azonban mára jelentős szemléletváltozást hozott az egészségügyben. A kutatások bebizonyították, hogy a dolgozó ember akkor lehet eredményes, sikeres munkájában és magánéletében egyaránt, ha egészséges:
- Értékké vált az egészség
- Az emberek életében egyre fontosabb helyre került a megelőzés
- A szűrővizsgálatok elfogadottá váltak
- Kialakult az egészségtudatos magatartás